A felhők istennője
Orchidea-habban, jó-illatban mosdva,
tarka inge, mintha merő szirom volna.
Révület közeleg, várakozva lebeg,
kora hajnal előtt, fáklyák közt ragyogva.
És ő áll magában, Öröklét Házában,
hold-tűzként, nap-lángként fénnyel imbolyogva:
császárnői díszben, sárkány-háton libben,
gondtalanul röppen, csapdos ruha-fodra.
Leszállt az istennő földre ereszkedve
s hirtelen elsuhan, felhők közé, messze:
látja az országot, sok kéklő világot,
a négy tenger fölé röpítheti kedve...
Utána-bámulunk, követi sóhajunk,
a földön maradunk bánatba kötözve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése