2010. március 31., szerda

3.

Szabó Lőrinc
(1900-1957
)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozatÖrömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

2.

„SZERETKEZTEM MAGAMMAL"
„I Made Love to Myself'

Szeretkeztem magammal
a tükörben, megcsókoltam ajkam,
s így szóltam: „Szeretem magam,
jobban szeretlek mint bárki mást."

New York, 1951. december 30.

Alen Ginsberg verse. Orbán Ottó fordítása

2010. március 30., kedd

1.

Ballada a kettős erkölcsről

Ha kisfiúnak buzog túl a nedve,
mely testdúló szeretkezésre vár,
„a kis kakas" ­ mondják rá kedveskedve ­
„no lám, miből lesz a cserebogár".
Ám, bakfislány, ha ágyba hajszol véred ­
(megbocsáss, most csúf lesz a szavam) ­
„a kis lotyó" ­ zuhan rád az ítélet ­
„mi lesz, ha máris baszhatnékja van?"

Dicső macsó nevet nyer el a férfi,
ha kétértelmű minden mondata,
s a rossz nyelvektől akkor sincs mit félni,
ha minden éjjel más nőt visz haza.
De hogyha nő mer szabadosan élni,
s nem csak célozgat arra, mit akar:
„akármit el tud csípőn alul érni,
vagy egyszerűen baszhatnékja van."

Ha öregembert űz a gerjedelme:
„Istennek hála, jól tartja magát!"
Ha vénasszonyt: „na nézd, a csúf cemende,
ha nem vigyázol, becsusszan alád!"
S ha egy vers feszül az erotikától:
„Beh költői, és milyen férfias!
Hogy nő írta?... hát... hümm... igazán bátor
kimondani, hogy baszhatnékja van."

Felség, megadom magam kényre-kegyre,
vétesd fejem, ha nincsen igazam:
a férfi vágyik testi szerelemre,
a nőnek meg csak baszhatnékja van.

Kiss Judit Ágnes verse